Jó tényfeltárást!

Rosszul emlékeznek a Debreczeni-ügyben az Átlátszó Erdélyen megszólaló egykori rádiós tisztségviselők, a téma szempontjából különben sem hoznak újdonságot a nyilatkozataik.


Továbbra is éles vitákat szül a Debreczeni-ügy a közösségi médiában. A legújabb apropó az Átlátszó Erdély mai (április 14.) cikke, amely mindenekelőtt bemutat egy hangfelvételt, amely a szerző, Sipos Zoltán szerint alátámasztja azt a korábbi értesülést, „miszerint Debreczeni Hajnalka áthelyezése a kolozsvári szerkesztőség feje fölött, egy bukaresti politikai alku eredményeképpen történhetett”.

Az ügyben megszólaló újságírók többsége felháborodottan kommentálta, hogy valaki egy szerkesztőségi gyűlést a többiek tudta nélkül rögzített, majd kiszivárogtatta.

El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor egy adott közösségben – akár egy szerkesztőségben – elhangzott beszélgetés közérdeklődésre tarthat számot, amikor indokolt lehet visszaélni a társak bizalmával. Viszont ez a felvétel teljességgel irreleváns, így nemcsak azt nem értem, miért "szivárogtatta ki" valaki, de azt sem, hogy az Átlátszó miért közli. A cikk és a felvétel itt érhető el.

A felvétel mellett a cikk Debreczeni Hajnalka alkalmazásának körülményeit kutatja, főleg az érdekli, hogy „hirdettek-e versenyvizsgát a szóban forgó állás betöltésére vagy sem”. (Mint a későbbiekben kiderül, a kérdést boncolgatni fölösleges.) Ennek érdekében megszólaltatja Stanik Istvánt, a Román Rádió Kisebbségi Szerkesztőségének korábbi főszerkesztőjét, a cikk szerint „jelenlegi főmunkatársát” (ilyen poszt a szerkesztőségnél nem létezik) és Ágoston Hugót, a rádió felügyelőbizottságának korábbi tagját. Mindketten „névvel is vállalták a nyilatkozatukat”, emeli ki Sipos. Ez kétségtelenül nagy erényük – bár, mint a cikkíró is megállapítja az írása végén, nem oszlatják el a homályt.

Ráadásul mindketten rosszul emlékeznek. Stanik azt mondja, hogy „nála 2011 őszén került szóba” Debreczeni Hajni alkalmazása. A beszélgetésnek „nem lett folytatása”, később pedig értesült, hogy a regionális stúdiók főosztálya alkalmazta. A kérdésre, hogy ki kereste meg, kitérő választ ad, ugyanakkor megpróbálja „észrevétlenül” bemártani Demeter András akkori rádióelnököt és Ágoston Hugót, „az RMDSZ által delegált vezetőségi tanácsi tagot”.

A fent leírt helyzet csak akkor állhatott volna elő, ha az RMDSZ két tagot küldhet egyazon időben a rádió felügyelőbizottságába. Ilyen pedig nem volt. Ágoston Hugó 2002-től 2010-ig volt tagja a rádiót felügyelő grémiumnak, őt Demeter András követte. Jelenleg is ő tagja a felügyelőbizottságnak, miután az elnöki tisztségről csaknem napra pontosan két év után, 2012 júniusában lemondott. (Egyesek talán még emlékeznek, hogy annak idején a magyar nyelvű sajtóban is vita volt: kell-e magyar elnök a Román Rádió élére, mit érhet el, mennyire veszélyes elfogadni egy ilyen posztot.)

Tehát két eset lehetséges: vagy Debreczeni Hajnalt nem 2011-ben alkalmazták a rádiónál, vagy Ágoston nem volt „az RMDSZ által delegált vezetőségi tanácsi tag” az alkalmazása idején.

Ágoston Hugó más dátumra emlékszik, szinte biztosan rosszul. Mentségére legyen mondva, hogy előrebocsátja: „emlékezete szerint” Debreczeni Hajnalka 2012 őszén „lett alkalmazva a rádiónál”, és ezt arra alapozza, hogy „2002-től 2012-ig a Román Rádiótársaság vezetőtanácsának tagja volt”. Ez nyilvánvalóan nem így volt, lásd fentebb.

Szinte zárójelbe kívánkozik: az Átlátszónak adott interjúban Stanik István – csak elszólás vagy szándékos? – durván lekezeli utódját. Hosszabb részt idézek, hogy még véletlenül se merüljön fel, hogy kiragadnám a szövegrészt a kontextusból.

A nemzetiségi adások koordinációjára 2012 márciusáig biztosan nem hirdették meg az állást, ezért versenyvizsgát sem írhattak ki rá, addig a Bukaresti Rádió főszerkesztőjeként hivatalból tudnom kellett volna róla. Arra, hogy később meghirdették az állást vagy sem, a kompetens választ a regionális stúdiók főosztálya vagy a rádió személyzeti osztálya tudná megadni.

Magyarán: amit neki „főszerkesztőként hivatalból” (a központozás az eredeti) tudnia kellett volna, azt – miután már nem főszerkesztő – nem az utódja tudhatja, hanem csupán a fölöttes főosztály vagy a HR-szekció.

Az igazán megdöbbentő rész csak ezután következik. A tényfeltáró cikk írója levonja a következtetést:

Mint a két válaszból is látszik, továbbra is nagy a homály Debreczeni Hajnalka szerződtetése körül, az egyik legfontosabb kérdés pedig az, hogy hirdettek-e versenyvizsgát a szóban forgó állás betöltésére vagy sem.

Holott ez egyáltalán nem kérdés. A Transindexnek adott interjúban http://itthon.transindex.ro/?cikk=25047, több mint két héttel korábban Debreczeni Hajnalka tisztázta:

Az én állásom (a Kolozsvári tévénél) megüresedett, de számomra nem szűnt meg, nekem jelen pillanatban is az az alapállásom”.

A rádióhoz kihelyezéssel került, ez pedig nem feltételez semmiféle versenyvizsgát. Ha a transindexes interjú el is kerülte a figyelmét – bár furcsa lenne –, az Átlátszó-cikk szerzője tájékozódhatott volna a saját korábbi tényfeltárásából. Abban ugyanis hivatkozik a ziardecluj.ro anyagára és a Vasile Luca kolozsvári rádiós által megszellőztetett dokumentumra, amely tételesen felsorolja a törvényi előírásokat, amelyek alapján Debreczeni Hajnalka a tévétől a rádióhoz, Bukarestből Kolozsvárra került. Az illető cikkelyek (45-47.) a Munkatörvénykönyvben a kihelyezésre vonatkoznak.

De a cikkíró maga is használja anyagában a kihelyezés szót. Örök kérdés ezek után, hogy miért kutat tovább egy olyan versenyvizsga után, amelyről leírta, hogy nem esett meg.